Holle anyó
Mesélő: Élt egyszer egy özvegyasszony, volt annak két lánya.az egyik az édeslánya volt, azt ékesítette, dédelgette, a másik a mostohalánya volt. Minden munkát azzal végeztetett. Ott ült most is a kút mellett, és font.
M. lány: Szövök fonok kendőt, csipkés szélű kendőt, tulipánt a szélére, rózsát a közepébe. Dal
Mesélő: Addig font, míg ki nem serkent a vér az ujjából. Az orsó csupa vér lett, s ahogy le akarta mosni, beleejtette a kútba.
M. lány: Mostohaanyám, jaj istenem, mit tettem, az orsót a kútba ejtettem!
Anya : Ha beleejtetted, szedd is ki belőle!
M: lány: Mást nem tehetek, el nem érem, én bizony a kútba ugrom az orsóm után!
Mesélő: Amikor leért a kút fenekére, egy virágos mezőn találta magát: Elindult, ment, mendegélt, míg egy kemencéhez ért.
Kemence: Tele vagyok kenyérrel, jól kisülttel. Gyere közelebb, nyisd ki az ajtóm, segíts rajtam!
1. kenyér: Húzz ki hamar, mert megégek!
2. kenyér: Már régen kisültem!
3. kenyér: Ropogós a héjam, húzz ki hamar!
M. lány : Gyertek csak kenyérkék, szép sorban!
1 kenyér, 2 kenyér, 3 kenyér, mind kisült már, csodaszép!
Mesélő: Tovább ment, mendegélt, míg egy almafához ért.
Almafa: Rázz meg, rázz meg, tele vagyok piros, érett almával!
1. alma: Mind megértünk, szedj le kérlek!
2. alma: Hadd hulljunk a földre végre!
3.alma: Segíts rajtunk, szépen kérlek!
M. lány: Gyertek szépen sorjában!
1 alma, 2 alma, 3 alma, gyűlik szépen rakásba.
Mesélő: Aztán tovább ment, mendegélt, míg egy körtefához ért.
Körtefa: Rázz meg, rázz meg, tele vagyok sárga, érett körtével!
1. körte: Mind megértünk, szedj le kérlek!
2. körte: Hulljon a körte, mind a zápor, segíts le a körtefáról!
M. lány: Gyertek csak, gyertek, szépen sorba!
1 körte, 2 körte, gyűlik mind a vödörbe.
Mesélő: Tovább ment, mendegélt, míg egy házikóhoz ért.
A házikó ablakában egy öreg anyó állott.
M. lány: Jaj, ki vagy te?
Holle anyó: Ne félj tőlem, Holle anyó vagyok. Maradj nálam, ha minden munkát elvégzel, jó sorod lesz.
M. lány: Nem bánom, anyóka, itt maradok.
Holle anyó. Vesd meg az ágyam, jól rázdfel a párnám, hadd hulljon az emberek világában a hó!
Mesélő: A lány szorgos volt, minden munkát elvégzett, de egy idő után haza kívánkozott. Odaállt hát Holle anyó elé.
M. lány: Elfogta a szívemet a honvágy. Tudom, jó sorom van itt, de mégis haza szeretnék menni.
Holle anyó: Jól van lányom. Amiért olyan jól szolgáltál, megjutalmazlak. Ez a kapu egyenesen a falutok határába vezet.
Aranykapu: Sűrű zápor, arany zápor hulljon rád a mi kapunkból! Ez a jutalmad a jó munkádért!
Mesélő: Amint a lány átért a kapun talpig aranyban, a falujuk határában találta magát. Ahogy a kakas meglátta, nagyot rikkantott:
Kakas: Kukurikú!
Anya: Kukurikú Kelemen, mit láttál az útszélen?
Kakas: Kukurikú, mi történt, aranyos lányunk hazatért!
Anya: Mi történt, honnan szedted ezt a rengeteg aranyat?
M. lány: A kút mélyén, Holle anyótól kaptam.
É. lány. Édesanyám, nekem is kell, nekem is kell!
anya: gyere lányom, megszúrom az ujjadat!
É. lány: Jaj de fáj!
Anya: Ne jajgass, hanem ugorj a kútba az orsód után! Legyen neked is szerencséd!
Mesélő: A lány is a virágos mezőn találta magát, ő is találkozott a kemencével. Innen eljátszuk a mesét a Holle anyóval való találkozásig, de a lány nem segít senkinek. Ezeket monja a kérésekre:
Kenyérnél. Hógyisne, hogy megégessem magam!
Almánál: Hogyisne, hogy a fejemre essen egy alma!
Körténél: Hogyisne, hogy bepiszkítsam a kezem!
Ő is beáll Holle anyóhoz, neki is elmonja, mit kell csinálnia. Innen jön az új szöveg.
Mesélő: De a lány bizony lusta volt, végül Holle anyó megelégelte a dolgot, és a azt mondta:
Holle anyó: Letelt a szolgálatod, hazakísérlek. Ezen a kapun épp a falutokba jutsz.
Szurok kapu: Sűrű zápor, szurok zápor, hulljon rád a mi kapunkból!
Ez a jutalmad a munkádért!
Mesélő: A kakas nagyot rikkantott, amikor észrevette.
Kakas: Kukurikú!
Anya: Kukurikú Kelemen, mit láttál az útszélen?
Kakas: Kukurikú, mi történt, szurtos lányunk hazatért.
Mesélő: A lány elbújdosott szégyenében.