A LIBAPÁSZTORLÁNY

 

KOMORNA

·         Mivel rám vagy bízva, jobb lesz, ha mindent úgy csinálsz, ahogy én mondom. Meg ne halljam egyszer sem, hogy királylánynak adod ki magad.

KIRÁLYLÁNY

·         De hát az vagyok!

KOMORNA

·         Csak voltál. Lefokoztalak. És ha nem tetszik, kikötlek egy fához és mielőtt valaki felfigyelne rád, addigra cafatokra tépnek a farkasok.

KIRÁLYLÁNY

·         Sose bocsájtom meg édesanyámnak, hogy veled engedett útnak indulnom. Megbízott benned annyi éven keresztül. Hogy tehetted ezt?

KOMORNA

·         Azt hiszed olyan nagy karrier egész életedben szolgálni?

KIRÁLYLÁNY

·         De én nem tehetek róla, hogy királylánynak születtem!

KOMORNA

·         Ezért hagyom meg az életedet és ezért lesz részed a szolgaságban.

KIRÁLYLÁNY

·         De én kell legyek a királyfi felesége!

KOMORNA

·         Mivel a királyfi nem látott még soha, így engem vesz majd feleségül. De ha egyszer is kikotyogod az igazságot, nyomban megöletlek.

KIRÁLYLÁNY

·         Nagyon úgy néz ki, hogy ebben a történetben nem én leszek a főszereplő.

KOMORNA

·         Még szép, hogy nem. Hiszen most én leszek a sztár.

KIRÁLYLÁNY

·         Hogy várom a csillaghullás idejét.

 

 

KOMORNA

·         Mostantól csak akkor beszélj, ha nem kérdez senki és teljesen egyedül vagy. Hahó, királyfi!

A király és a királyfi jő.

KIRÁLYFI

·         Végre megjöttek. Hódolatom a hölgyeknek.

KOMORNA

·         Milyen lovagias Királyfi?

KIRÁLY

·         A fiam egy valódi úriember.

KOMORNA

·         Akkor még ma örök hűséget esküszök neki.

KIRÁLYLÁNY

·         Ne esküdözz, mert megver az Isten.

KIRÁLY

·         Mondtál valamit?

KOMORNA

·         Ugyan, elnézést még be sem mutattam a komornámat, aki egyébként néma. Ugye?

KIRÁLYLÁNY

·         Ühümmm.

KIRÁLYFI

·         Ragaszkodik kedvesem, hogy maga mellett legyen?

KOMORNA

·         Isten őrizz! Akarom mondani, olyan régen van mellettem, hogy már nem bánom, ha más beosztást kap.

KIRÁLY

·         A libapásztor mellé épp elkel a segítség.

KIRÁLYFI

·         Én senkit nem akarok sürgetni, de jobb lesz, ha máris indulunk a kézfogót megtartani.

KOMORNA

·         Részemről benne vagyok, ha nem csak a kezemet fogja.

KIRÁLY

·         Induljunk.

A királylány lemarad.

KIRÁLYLÁNY

·         Szegény édesanyám, úgy engedett el otthonról, hogy még ma a királyfi feleségül vesz. Hogy a csodába nem vettünk a keleti kereskedőktől múltkor, azokból a fényképező micsodákból! Előre elküldhettem volna a fényképemet. Na, de anyám mindentől úgy idegenkedik, és állandóan azt hajtogatja, hogy egy technikai analfabéta. Jaj, és ezek után libákat fogok őrizni! Mik azok a libák?

PÁSZTOR

·         Mondtál valamit?

KIRÁLYLÁNY

·         Nem.

PÁSZTOR

·         Akkor jó, mert azt hittem rosszul hallok. Előre felkészítettek, hogy néma vagy. … Te azt mondtad, hogy nem?

KIRÁLYLÁNY

·         Mmmm.(nem)

PÁSZTOR

·         Hát furcsa! Megesküdnék rá, hogy beszélni hallottalak. Mindegy. A palotában most nagy a dáridó. Én megyek és lepihenek, holnap korán reggel kitereljük a libákat a legelőre, aztán jól elbeszélgetünk. Vagyis, én beszélek, te meg majd bólogatsz. Jó éjt!

KIRÁLYLÁNY

·         Jó éjt.

PÁSZTOR

·         Te mondtad, hogy jó éjt?

KIRÁLYLÁNY

·         Mmmm.(nem)

PÁSZTOR

·         Az nem lehet, hogy ilyen vékony a visszhangom! Vagy csak sokat ittam?

A pásztor elmegy.

KIRÁLYLÁNY

·         De nehéz szótlanul maradni. Mi lesz velem egésznap, kint a legelőn?

Legfeljebb, ha nem bírom sokáig megváltás lesz rá a halál. Ez olyan rosszul hangzott, hogy ki se mondom többet. Inkább lefekszem és alszom egyet.

(kukurikú)

PÁSZTOR

·         Na, kis csillagom. Most, hogy a libák a helyüket találták a legelőn, nekünk már csak az a dolgunk, hogy figyeljük őket teljes odaadással.

KIRÁLYLÁNY

·         Jaj!

PÁSZTOR

·         Te beletenyereltél egy liba szarba! …Te az előbb azt mondtad, hogy jaj!

KIRÁLYLÁNY

·         Mmmmm.(nem)

PÁSZTOR

·         Ez kész őrület. Bezúg az arcom? Vagy csak a fejem kong? Na, figyeld kislány a libákat, engem hív a természet.

A pásztor úgy tesz, mint aki elmegy, de a közelből figyeli a lányt.

KIRÁLYLÁNY

·         Valahányszor kimondok egy szót, az életemmel játszok. De ez olyan izgi!

PÁSZTOR

·         Na, te lány. Menjünk. Ma nem dolgozzuk halálra magunkat.

 

A  király és a pásztor találkoznak.

PÁSZTOR

·         Uram királyom tudja, már régóta szolgálok önnél. Van egy kis problémám. Az a lány, akit mellém adtak, az nem néma. Úgy csicsereg, mint egy kis madár.

KIRÁLY

·         Nocsak, nocsak.

PÁSZTOR

·         Én azt mondom, hogy valami itt nagyon nem stimmel.

KIRÁLY

·         Hívd ide azt a lányt.

Miért titkolod, hogy tudsz beszélni?

KIRÁLYLÁNY

·         Mert néma vagyok.

KIRÁLY

·         Hallom. Tovább (a királylány elkezd Activityzni)…Élőlény… komorna… most királynő… te meg  liba kakiban hemperegsz. Igen, megértelek. Vannak olyan dolgok, melyekről nem szívesen beszél az ember. Na, mondj csak el szépen mindent részletesen.

 

A királyfi és a komorna jő.

KIRÁLYFI

·         Tudod, azért az igazat megvallva fiatalabbnak hittelek?

KOMORNA

·         A szívem fiatalabb, mint hinnéd.

KIRÁLYFI

·         Nem is a belsővel van bajom, hanem a borítással.

KOMORNA

·         Most már mindegy, a feleséged vagyok.

KIRÁLYFI

·         Nem hallottál még, a váló perről?

KOMORNA

·         Nem. Az mi?

KIRÁLYFI

·         Legalább olyan, mint az esküvő csak utána azzal mész nászútra, akivel akarsz.

KOMORNA

·         De erre nem kerülhet sor, igaz?

KIRÁLY

·         Már el is jött az ideje.

KIRÁLYLÁNY

·         Ez egy álnok csaló és én vagyok a királylány, akit feleségül kellett volna, vegyél.

KIRÁLYFI

·         És ezt miért nem mondtad előbb?

KIRÁLYLÁNY

·         Megfenyegetett, hogy megölet. De már nem félek. A pásztor megtanította nekem a Nyaka szegett liba Kung-fű elemeit.

KOMORNA

·         Megöllek.

A komorna rátámad a királylányra, de az könnyedén kicsavarja a kezét és a földre kényszeríti.

KIRÁLYFI

·         Unalmas volt asszonynak, jó lesz szórakozásnak. Akasszátok fel!

KIRÁLYLÁNY

·         Ne! Hadd éljen. Csak varrják jól össze a száját.

KIRÁLYFI

·         Ez a lány kegyetlenebb, mint én. Jól kijövünk majd egymással.

 

A királyfi és a királylány elmennek miközben az őrök elvezetik a komornát. A pásztor utánuk kiált.

PÁSZTOR

·         Ha mégse, még mindig ott van a válóper.

KIRÁLY

·         Te pásztor, taníts már meg engem is a Nyaka szegett liba néhány elemére!

PÁSZTOR

·         Örömmel…Rúgjon egyet Fenséged… (A király rúg és a pásztor a lábát elkapja, miközben a másikat kirántja, amitől a király a hátára zuhan és nem mozdul. A pásztor óvatosan nézi meg, hogy van-e még élet a királyban.) Itt a vége. Fussak el végre!

Holle anyó

Mesélő: Élt egyszer egy özvegyasszony, volt annak két lánya.az egyik az édeslánya volt, azt ékesítette, dédelgette, a másik a mostohalánya volt. Minden munkát azzal végeztetett. Ott ült most is a kút mellett, és font.

M. lány: Szövök fonok kendőt, csipkés szélű kendőt, tulipánt a szélére, rózsát a közepébe. Dal

Mesélő: Addig font, míg ki nem serkent a vér az ujjából. Az orsó csupa vér lett, s ahogy le akarta mosni, beleejtette a kútba.

M. lány: Mostohaanyám, jaj istenem, mit tettem, az orsót a kútba ejtettem!

Anya : Ha beleejtetted, szedd is ki belőle!

M: lány: Mást nem tehetek, el nem érem, én bizony a kútba ugrom az orsóm után!

Mesélő: Amikor leért a kút fenekére, egy virágos mezőn találta magát: Elindult, ment, mendegélt, míg egy kemencéhez ért.

Kemence: Tele vagyok kenyérrel, jól kisülttel. Gyere közelebb, nyisd ki az ajtóm, segíts rajtam!

1. kenyér: Húzz ki hamar, mert megégek!

2. kenyér: Már régen kisültem!

3. kenyér: Ropogós a héjam, húzz ki hamar!

M. lány : Gyertek csak kenyérkék, szép sorban!

1 kenyér, 2 kenyér, 3 kenyér, mind kisült már, csodaszép!

 

Mesélő: Tovább ment, mendegélt, míg egy almafához ért.

Almafa: Rázz meg, rázz meg, tele vagyok piros, érett almával!

 

1. alma: Mind megértünk, szedj le kérlek!

2. alma: Hadd hulljunk a földre végre!

3.alma: Segíts rajtunk, szépen kérlek!

M. lány: Gyertek szépen sorjában!

1 alma, 2 alma, 3 alma, gyűlik szépen rakásba.

 

Mesélő: Aztán tovább ment, mendegélt, míg egy körtefához ért.

Körtefa: Rázz meg, rázz meg, tele vagyok sárga, érett körtével!

1. körte: Mind megértünk, szedj le kérlek!

2. körte: Hulljon a körte, mind a zápor, segíts le a körtefáról!

M. lány: Gyertek csak, gyertek, szépen sorba!

1 körte, 2 körte, gyűlik mind a vödörbe.

 

Mesélő: Tovább ment, mendegélt, míg egy házikóhoz ért.

A házikó ablakában egy öreg anyó állott.

M. lány: Jaj, ki vagy te?

Holle anyó: Ne félj tőlem, Holle anyó vagyok. Maradj nálam, ha minden munkát elvégzel, jó sorod lesz.

M. lány: Nem bánom, anyóka, itt maradok.

Holle anyó. Vesd meg az ágyam, jól rázdfel a párnám, hadd hulljon az emberek világában a hó!

Mesélő: A lány szorgos volt, minden munkát elvégzett, de egy idő után haza kívánkozott. Odaállt hát Holle anyó elé.

M. lány: Elfogta a szívemet a honvágy. Tudom, jó sorom van itt, de mégis haza szeretnék menni.

Holle anyó: Jól van lányom. Amiért olyan jól szolgáltál, megjutalmazlak. Ez a kapu egyenesen a falutok határába vezet.

Aranykapu: Sűrű zápor, arany zápor hulljon rád a mi kapunkból! Ez a jutalmad a jó munkádért!

Mesélő: Amint a lány átért a kapun talpig aranyban, a falujuk határában találta magát. Ahogy a kakas meglátta, nagyot rikkantott:

Kakas: Kukurikú!

Anya: Kukurikú Kelemen, mit láttál az útszélen?

Kakas: Kukurikú, mi történt, aranyos lányunk hazatért!

Anya: Mi történt, honnan szedted ezt a rengeteg aranyat?

M. lány: A kút mélyén, Holle anyótól kaptam.

É. lány. Édesanyám, nekem is kell, nekem is kell!

anya: gyere lányom, megszúrom az ujjadat!

É. lány: Jaj de fáj!

Anya: Ne jajgass, hanem ugorj a kútba az orsód után! Legyen neked is szerencséd!

 

Mesélő: A lány is a virágos mezőn találta magát, ő is találkozott a kemencével. Innen eljátszuk a mesét a Holle anyóval való találkozásig, de a lány nem segít senkinek. Ezeket monja a kérésekre:

 

Kenyérnél. Hógyisne, hogy megégessem magam!

Almánál: Hogyisne, hogy a fejemre essen egy alma!

Körténél: Hogyisne, hogy bepiszkítsam a kezem!

Ő is beáll Holle anyóhoz, neki is elmonja, mit kell csinálnia. Innen jön az új szöveg.

Mesélő: De a lány bizony lusta volt, végül Holle anyó megelégelte a dolgot, és a azt mondta:

Holle anyó: Letelt a szolgálatod, hazakísérlek. Ezen a kapun épp a falutokba jutsz.

Szurok kapu: Sűrű zápor, szurok zápor, hulljon rád a mi kapunkból!
Ez a jutalmad a munkádért!

Mesélő: A kakas nagyot rikkantott, amikor észrevette.

Kakas: Kukurikú!

Anya: Kukurikú Kelemen, mit láttál az útszélen?

Kakas: Kukurikú, mi történt, szurtos lányunk hazatért.

Mesélő: A lány elbújdosott szégyenében.